A hokiTélapó nagyon készült már a jégre! Különösen a szakállával volt sok baja (nem ragadt a ragasztó és rövid is lett), de később ez is megoldódott, mert gondos női kezek (Zsóka) kompletten hozott mindent.

Eljött az edzés utolsó 5 perce. A Mikulás felkorcsolyázott a jégre és körbe-körbe csalinkázott a meccset játszó gyerekek között. Akik nagyon fegyelmezetten tovább játszottak, hiszen az edző nem mondta, hogy vége (Télapó ide vagy oda).

De aztán mégis...

Karcsi bácsi együttérzően és empatikusan a Mikulás iránt így szólt:

- Kergessétek meg a Télapót!

És lőn! A gyerekek megkergették. De nagyon tisztelték, mert leelőzni, megfogni senki nem merte? akarta?, tiszteletben tartották vén korát, lengedező szakállát- mígnem végül Télapónk megállt. (Ahol is Karesz szoros ölelésbe fogta hátulról, nehogy már megint elkorcsolyázzon! :-)  )

Ezek után mindenkihez volt néhány kedves, személyre szóló szava, ajándéka. A gyerekek elégedetten koriztak le a jégről és mentek az öltözőbe.

Ahol még a következő szavakat lehetett hallani Ádámtól:

-Nagyon jól korizott a Télapó! Nem értük utol!

-De végül megfogtátok.

-De csak, mert megállt.

(Végülis egy hokiTélapótól elvárható, hogy jól korizik, nem?)

Ezúton is köszönet a szervezőknek (pl. Zsóka és Karcsi bácsi és még sokan mások) és a Télapónak. :-)

Hajrá Farkasok!

egy szemtanú anyuka