Vasárnap – kicsit más szemmel

A 2007 – es év második hónapjának 18 – adik napja nagy élmény volt a farkasok életében. „Visszatérésnek nem rossz.” mondták a szülők a nap végén. Szerintem nem ok nélkül. De inkább elmesélem elölről.

Egy nappal ezelőtt töltöttem be a 14. életévemet, így ezt a napot afféle ajándéknak tekintettem. A kezdet itt kivételesen nem volt nehéz, így megcáfoltuk az erről szóló mondást. A fiúk rögtön lecsaptak a csocsóra és miután lejátszottak egy menetet, Tamás bácsi levitte őket az öltözőbe.

Az egész napot egy csapat tűzokádó, magukat félelmetesnek mondó sárkánnyal kezdtük. S a végére elmondhattuk: Ürömnél lett nagy az öröm! Háromszor háromszoros hurrá jár Tominak, aki ezen a meccsen a góllövés koronázatlan királya lett! Ugyan kaptunk egy gólt, de a mi hatunk mellett azt hiszem, meg tudok bocsátani a sárkányoknak, akik csöpögő gyíkként vonultak le a pályáról.

Szegény Újpest nagyon nem volt felkészülve ránk! A gyönyörű játéknak köszönhetően tőlük nem kaptunk gólt, hála ezért a kapusnak (többek között, de főleg neki). Hozzá kel tennünk, hogy nehéz dolgunk volt olyan bíró mellett, aki képes lett volna Kikót is kiállítani, ha megtehette volna. Első sorunkból éppen büntette volna a második embert is, amikor beleszólt a duda. Jött a csere, ez mentett meg minket. Minden esetre egy laza 13 – 0 lett az eredmény, a javunkra.

Ez után következett egy nagyobb, egy órás szünet, ahol az asztali fociban is bajnokok lettünk. Profi hokistáink nagyon boldognak tűntek és úgy tűnt, semmi nem veheti el a kedvüket.

Azonban jöttek a Gepárdok, ezek az ÁLLATOK és nagyon bátran indítottak. Kissé elkényelmesedett Farkasaink egy gól után bepöccentek és válaszoltak kilenccel. Itt született a rajongók kedvenc beszólása: „Szórd meg góllal, mint a tortát porcukorral!” Ádám, aki a mai napon annyi gólpasszt adott, hogy hat kezemen nem tudom megszámolni, belőtte első gólját. Ennek örültünk a legjobban.

A csodás meccs után következett két óra szünet. Ekkor Karesz bevágta a durcit, mint a budi ajtót, ennek egy könnyebb személyi sérülés lett a vége. De Ildi néni és a ragtapasz megoldották a helyzetet! Volt egy kapu kiállítva a tribünök környékén, de egy csúnya néni, meg egy csúnya srác nem voltak hajlandóak senkit sem odaengedni. A fiúk körbefutották a jégcsarnokot (kívülről!), aztán felöltöztek és elkezdődött az utolsó meccs a napon. Mindenki biztos volt benne, hogy mi leszünk az abszolút nyertesek.

Milyen igazunk lett! Szegény Szegedi bocikáknak esélyük sem volt ellenünk. Próbálkoztak ezerrel, de kilenc gól után (na meg a 21 perc elteltével) kénytelenek voltak feladni. Azt azért el kell mondanunk, hogy nagyon szabályosak voltak és egész jól bírták a vereséget.

És ím, elérkeztünk a nap végéhez. „Visszatérésnek nem rossz.” mondta mindenki az öltözőben. Én meg elképzeltem, hogy füst, színes reflektorfény, pörgős rockinduló és őrjöngő taps vezeti az Erzsébeti MTK Meteor csapatát, ahogy a sok, hatalmasra nőtt hokista bevonul a jégre…

Aztán felébredtem a jövőről szóló álmomból és néztem, hogy örülnek a fiúk a mai napnak. Végül elmentünk haza…

Írta: BasX